Kedves Barátaim, úgy néz ki, unortodoxia kies hona vesztésre áll. Már megint. Vagy még inkább: még mindig, úgy 20-60-150-1000 éve, kinek mi tetszik. De ne a selejtezősorozattal foglalkozzunk, hanem a mostani meccsel.

Felkészülés, taktika, háttérmunka:

Felkent kormányunk idestova másfél éve próbálkozik – kommunikációs szinten -, koherens ideológiai mázzal leöntött közpolitikát folytatni. Ennek fő vezérelve, hogy ami eddig (értsd 2010. májusig) volt az nem jó, sőt káros, ezért fel kell forgatni a közjogi berendezkedésünket, hogy létrejöjjön valami egészen egyedi, jövőbemutató, már-már más országok számára példaértékű államberendezkedés. Ehhez régi új példaképeket is találtunk, Oroszországot és Kínát. Jelszó: Go East!

A keletfetisizmus hozta magával a gondoskodó állam, az állam mindent jobban tud gondolatvilágát, így azóta az állam mindenbe bele is avatkozik, mindenre rátenyerel. Államosít, visszavesz, lenyúl, megfigyel, duplagondol.

Az egész maszlagot tudatos és erős kommunikációs háttérrel eteti a magyar társadalommal. Töknél fogva szorított köz- és magánmédiumok hada okádja a kormányzati blablát. De úgy néz ki, mára egyre többen értik a szavak mögötti jelentéstartalmat. Na, nem azért, mert mély ideológiák mentén gondolkodnának, de mert érzik a zsebükön, illetve nem érzik. A Fidesz ugyan a választások előtt nem sokat ígért, de az egyszeri polgár a szocik megszorításai után azért kellemesebbre számított, és a nemígéretek mögött valójában odaértette a szebb jövő reményét. Eddig nem jött be.

A kormányzat (értsd személyesen OV vezénylő tábornok aka Kelet Napóleonja) a közjogi berendezkedés felforgatását az ideológián túl a pénz, a költségek oldaláról is indokolta. Ilyen szimpatikus, könnyen érthető jelszavakat skandálnak, mint takarékosság, államadósság csökkentése, pazarlás megszüntetése. Ezekre az indokokra építve, no meg az elmúltnyolcévezés permanens köztudatba fúrásával meglépte az egykulcsos adórendszert, az IMF kirúgását, a magánnyugdíjpénztári megtakarításaink lenyúlását, a gazdasági kontroll szervezetek (Alkotmánybíróság, Költségvetési Tanács, ÁSZ, MNB) kiherélését és folyamatos hitelrontását, az ágazati különadókat és végül a végtörlesztés lehetőségének biztosítását. Ezt ők unortodox gazdaságpolitikának nevezik.

Az emberek egyelőre nem nevezik semminek, csak nem érzik a pozitív eredményeit. Inkább hisznek abban, hogy lenyúlták a pénzüket, hogy a munkanélküliség továbbra is erősen fenyegeti őket, hogy nem lett kisebb a törlesztő részletük, hogy nem emelkedett a nettó bérük, hogy már megint a gazdagok jártak jól. Ők csalódtak. És csalódtak a közgazdászok valamint a nemzetközi szervezetek is. Ma a politikailag független közgazdászok mellett, már az ideológiai holdudvar prominensei (Mellár, Járai, Demján, Csányi) is sikítva őrjöngenek, hogy állj, ne tovább. A nemzetközi szervezetek, az EU-IMF párostól kezdve a hitelminősítőkig és befektetési bankházakig bezárólag mindenki többször és határozottan figyelmeztette kormányunkat, hogy eddig és ne tovább, mert baj lesz.

Meccskép:

Unortodoxiában azonban nem hallgattak rájuk, mentünk előre a még meg nem írt könyvek útmutatásai alapján. Úgy néz ki, ez a taktika nem vált be, mert a Világgazdaság csúnyán szétzilálta a védelmünket. Folyamatosan rúgtak, faragtak bennünket, miközben a kifáradásunkra játszottak. Nem akartak ők már az elején gólt rúgni, inkább beálltak védekezni és csak néha jöttek előre egy-egy ellentámadással. Ezek szépen kigurigázott akciók voltak, de a végén valamiért nem akarták bevágni. Megvárták inkább, hogy a sok támadásvezetésünk majd kiveszi az erőnket, besavasodnak izmaink, pontatlanabbak lesznek az átadásaink. Bejött nekik. Csak az a kár, hogy még félidőnél sem vagyunk, de már ellőttük az összes puskaporunk. Mi lesz itt a végéig?

Összefoglaló:

2011.11.17. Standard & Poor's kapott remek labdát. Már a tizenhatoson belül cselezgetett, amikor valamit odaszólt a középső védő Matolcsynak (szájról olvasni tudó szurkolók szerint azt mondta, hogy „befűzöm a nővérednek”, mások szerint azt „molesztáljon téged a Strauss-Kahn”), mire az teljesen megzavarodott és nagy igyekezetében saját kapujába vágta a labdát. 1-0
2011.11.24. Az első gól először bénítólag hatott a csapatra, majd heves ellentámadásokba kezdtünk. Miközben szembe mosolyogtuk az ellenfelet, azért egy-két csomagot kiosztottunk bokára, ami érthetően feldühítette őket és egy szép akciót vezetve értésünkre adták, kinek az akarata érvényesül a pályán. A következő támadásvezetésük már gólt ért. Ismét S&P-t ugratták ki, kicselezte az utolsó védőt is, de ajtó, ablak helyzetben a kapufára rúgta. A kipattanót aztán a még fel sem ocsúdó védők között Moody’s vágta be. Az edző és a védők is értetlenül állnak az eset előtt, egyből a partjelzőre támadtak, hogy kéz volt, meg különben is zavarták a kapust, de a bíró megadta. 2-0

Várakozások:

Gyökeres fordulat kell, a védelemben ki kell cserélni egy-két embert. Talán ez segít. Elgondolkodtató még, hogy a rossz taktikát előhúzó edzőt, aki a mostani percekben igen rossz idegállapotban van, még meccs közben felzavarjuk a lelátóra. Ezzel megelőzhető, hogy ne a bíró állítsa ki.

És talán egyszer mi eljutunk oda, ahová Amerika Szamoa.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://noparadise.blog.hu/api/trackback/id/tr403410569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu