Ott voltam. Mindkettőn. Úgy éreztem, tiltakoznom kell, mert egy szabadabb, demokratikusabb, jobban működő országot akarok magunknak és gyermekeinknek. Mert nem szeretném, ha az a kétharmad döntene minden pénzemről és jogomról, akire én még soha nem szavaztam és soha nem fogok. Nem mintha nem lenne rá joga, de hát mégiscsak az európai kultúrkörbe tartozunk. Ott meg nem szokás ilyen autoriter módon jogalkotni.

Nem az a fő baj, hogy csorbítják az AB jogkörét, hanem az, ahogy azt teszik. Mert az súlyos üzenetként értelmezhető, hogy piszlicsáré egymilliárd miatt rugóból órák alatt nekimegyünk a visszapofázónak. Nem teszik az ítélet? Likvidáljuk a bírót. Ez igen rossz üzenet. Nekem és neked is. Ez azt üzeni, ha nem értesz velünk egyet, akkor bizony félned kell.

Nem akarok félni! Nem akarok tartani senkitől!

Sokkal egyezően és talán még többektől eltérően nem fogadom azt sem el, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk államosítok egy céget, einstandolok némi nyugdíjpénztári vagyont. Ha egy céget csak úgy lehet rávenni a kármentesítésre és kártérítésre, hogy államosítom, ott súlyos problémák vannak a jogállammal. És mint tudjuk azok vannak. Ha egy gazdaságot csak úgy lehet rendbe tenni, hogy elveszem az emberek pénzét és azt napi érdekek mentén felélem, akkor bizony súlyos problémák vannak a jogállammal. És mint tudjuk azok vannak. Erről főként az elmúlt évtizedek teljes politikai elitje tehet, de felelős az értelmiségi holdudvara is. A fő felelősség persze a politikusoké, ezt nyugodtan kijelenthetjük.

Ott voltam. Mindkettőn. Úgy éreztem, tiltakoznom kell, mert egy szabadabb, demokratikusabb, jobban működő országot akarok magunknak és gyermekeinknek. De tegnap és tegnapelőtt is csalódtam. Ismét csalódtam a politikusokban és a szellemi holdudvarukban. Két teljesen súlytalannak tetsző rendezvény volt. Az egyiken egy bukott miniszterelnök papolt demokráciáról. Finoman szólva groteszk volt. Bauer makogott ezt-azt a magánnyugdíjakról, de hát túlságosan értelmiségi szöveg volt. Az egyszerű nép ezt nem érti. Bezzeg Ungváry Rudolf gyújtó hangú szózatot intézett az összesereglett nyugdíjasoknak. Lett is ováció. A másik tiltakozás még gyengébb volt. Elitista szellemi főatyaistenek szónokoltak orrhangon, raccsolva, pöszén és egyéb beszédhibákkal, ráadásul olyan fogalmakkal dobálóztak, hogy „félperifériás modernizációs diktatúra” meg „latinamerikanizálódás”. Hú bakker, nekem is befáradt az agyam a szemerkélő eső ellenére. Alig vártam, hogy vége legyen. Aztán húztam haza a családomhoz az „urbánus fiatalokkal” együtt. Nem láttam az erőt egyikben sem. Ezek nem ellenfelek.

Eközben vezérünk mosolyog csendesen, miközben a borotválkozó tükörben bámulja magát: „Jól van, fasza gyerek vagyok. Emezek meg puhapöcsű demokraták. Nincs itt veszély, mehetünk tovább az úton.”

És sajnos menni fognak. És fájni fog, de az alkohol majd megsegít.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.