2010. október 4.-én a déli órákban Kolontár (Veszprém megye) felett átszakadt a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL) egyik vörösiszap tározója és a vörösiszapot fedő erősen lúgos (13 pH) kémhatású zagy elöntötte Kolontár és Devecser településeket. A folyamat gyors volt és pusztító. Emberi és anyagi áldozatok, ökológiai katasztrófa, társadalmi megrázkódtatás. De hogy jutottunk idáig? Miért következett be? Hogyan avatkoztak be a hatóságok? A hatóságok és a média hogyan tájékoztatta a közvéleményt? Mit tettek a kármentésért? Mit hoz a jövő? Ezek súlyos kérdések és egy részük ma még megválaszolatlan. De néhány tanulság már leszűrhető.

Hogy jutottunk idáig? Miért következett be?

Ma még pontosan nem látjuk, de erősen valószínűsíthetjük, hogy emberi és természeti folyamatok együttes hatásával állunk szemben és a hangsúly az emberi tényezőre helyezhető. Miért mondom ezt? Mert ismerhetjük (én valamennyire belülről is ismerem) a magyar közállapotokat: hogyan zajlik bármilyen építmény engedélyeztetése, kivitelezése, építési ellenőrzése, dokumentálása majd működtetése és annak ellenőrzése. Az építtető abban érdekelt, hogy minél kisebb költséggel húzza fel az adott építményt, úgy hogy azt minél kisebb költséggel kelljen majd a jövőben működtetni. Ez egyfajta költségoptimalizálás. Ezt az optimalizálást lehet jogi, erkölcsi és esztétikai keretek között biztosítani, és így az építmény annyira lesz drága, amennyire kell, a tájba/települési szövetbe fog illeszkedni, nem zavarja a környezetét, biztonságos lesz, stb. Sajnos ez a ritkább. A gyakoribb megoldás, hogy az építtető silányabb minőséggel és esztétikai megjelenéssel is megelégszik és egy szinten túl nem nagyon érdekli, hogy mekkora lesz a működtetés költsége, a működtetés zavarni fogja-e a környezetet, netán jelent-e kiemelt veszélyt a környéken élőkre. Ez utóbbi út választásához kell egyrészt az építtető (működtető) hozzáállása, másrészt a kivitelezést valamint a működést jóváhagyó és ellenőrző hatóságok nagyvonalúsága, szakmai hozzá nem értése és ami a legvalószínűbb, hogy a pénzéhsége. Emiatt épülhetett meg a katasztrófával érintett zagytároló olyan műszaki minőségben ahogy, és ezért lehetett olyan paraméterek mellett működtetni ahogy. Ma ugyan még nem tudjuk, hogy rossz vagy gyengébb műszaki megoldásokat választottak-e az építtetők, és az építés idején betartották-e az akkor érvényben lévő jogszabályokat, de egyesek ezzel riogatnak. Ma még azt se tudjuk, hogy a működést, a műszaki állapotot rendszeresen ellenőrizte-e a MAL és a szakhatóságok, illetve ha feltártak hiányosságokat, gyengeségeket, akkor történtek-e válaszlépések, de egyesek ezzel riogatnak. Én mindenesetre ma Magyarországon el tudom képzelni, hogy a belső ellenőrzések megállapításait felsővezetői utasításra negligálni lehetet, miközben nem történek meg a hibajavítások, illetve el tudom hinni azt is, hogy a szakhatósági ellenőrzések előtt történtek látszatintézkedések vagy az ellenőrök csak szimplán kenőpénz ellenében eltekintettek a hiányosság észrevételétől (esetleg ki se mentek a helyszínre, hanem költségtakarékossági okokból a hivatali szobából történt a helyszíni ellenőrzés)*. Ez ma Magyarország, a tízmillió adócsaló, a korrumpáló és korrumpált emberek hazája. Ne csodálkozzunk, ha holnap a mi házunk dől össze a szomszédos üzemben történt robbanás miatt. Ma ez nagyobb eséllyel történhet meg, mintha normálisan működnénk.

Hogyan avatkoztak be a hatóságok? A hatóságok és a média hogyan tájékoztatta a közvéleményt?

A beavatkozás szakszerűségét kívülállóként nem minősíteném, majd a hatóságok ezt megteszik a folyamatba épített és utóellenőrzéseik, értékeléseik során. De a politikusok már megint elragadtatták magukat. Gesztusokkal politizálnak, azt mondják, amit a nép hallani akar, ahelyett, hogy a védekezést, a kárelhárítást, az újjáépítést terveznék, irányítanák. Remélem, azért a háttérben megteszik. Az már azonban látszik, a közvéleményt nem tájékoztatták és tájékoztatják megfelelően. Úgy látszik a hatóságok kommunikációs téren nem voltak felkészülve egy ilyen katasztrófára és nem volt egy fiókban lévő szakanyag, ami megmondta volna mit kell egy ilyen helyzetben kommunikálni. Nem volt, aki rögtön elmondta volna, kiadott volna egy közleményt, hogy mégis mi az a vörösiszap, mi ömlött ki, milyen veszéllyel jár, mit csináljanak az érintettek. Ehelyett a média szereplői kvázi maguk találták ki, hogy mi történt, mi folyt ki, mit okoz, milyen veszéllyel jár. Mondani sem kell, telekürtölték a világot mindenféle félinformációval (kiemelendő a radioaktivitás emlegetése), amit az amúgy is zavarodott emberek persze csont nélkül elhittek (köszönhetően mély tudásuknak, olvasási és értelmezési készségüknek, amit persze állami iskolákban szereztek). Erre persze, hogy ki kellett terelni a sugárzásmérő brigádot, hogy az embereket valamennyire megnyugtassák, ami persze természetszerűleg már nem sikerülhetett. Ami egyszer beveszi az ember fejébe magát, azt nehéz kiirtani. A kommunikációs zűrzavart tovább fokozta a mindenféle zöld szervezetek mindenféle médiamegnyilvánulása. Megszólat a Levegő Munkacsoport, a Greenpeace, a WWF, és nemhogy objektíven tájékoztatott volna a történtekről – elvileg ezek a szervezetek nemcsak hogy zöldek, de valamiféle szakértői bázissal is rendelkeznek, amiről az egyszeri ember feltételezi, hogy tudják mit beszélnek -, még jobban kavarta a kavarnivalót, majd visszavonulót fújt. A károkozásért egyelőre felelőssé tett MAL sem állt a helyzet magaslatán, amikor közel egy napig nem adott ki semmiféle közleményt, vezetői meg nem éppen válságkommunikációs képességeiket fitogtatva nyilatkoztak. Summa summarum a közvélemény tájékoztatása eddig kettes alá. Azt hiszem ilyenkor nyugtatni kell az embereket meg reményt adni nekik, nem pedig további rémképeket festeni a falra meg különféle emberek és szervezetek ellen uszítani őket. Köszönjük demagógia!

Mit hoz a jövő?

Remélem a katasztrófa – a nyári eleji árvizek után különösen -, végre cselekvésre ösztökéli a kormányt és teljes körűen átalakítja a környezetvédelmi- vízügyi szakigazgatást, hogy az el tudja látni rábízott feladatát, biztosítva a megfelelő koordinációt a társszervekkel. És persze vissza kellene adni a környezetvédelmi szakigazgatás méltóságát, önálló minisztériummal és kompetens vezetővel.

* Update 1 (10.06. 15.33) Hogy ki ellenőrizte a működést? Arról egy hír itt. Cseppet sem bizalomnövelő.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.