„A rendszerváltoztatás után Magyarországon a fejlesztéspolitikát a széttagoltság jellemezte, amelynek köszönhetően az egymással összefüggő rendszerek fejlesztése, reformja nem összehangoltan, alacsony hatékonysággal valósult csak meg. Az európai forrásoknak köszönhetően azonban nem csak a rendelkezésre álló források növekednek meg, hanem tervezési rendszerének köszönhetően növekszik a konzisztencia a fejlesztésekben és olyan új államigazgatási módszereket is alkalmazni fog a fejlesztéspolitika (partnerség, hatásvizsgálat, értékelés stb.), amelynek révén 2007 és 13 között várhatóan magasabb lesz a fejlesztési beavatkozásaink hatékonysága, mint az elmúlt 15 évben voltak.”
és
„a fejlesztéspolitikai célok megvalósításának peremfeltétele a makrogazdasági stabilitás, különösen a gazdaság területén” (forrás: Új Magyarország Fejlesztési Terv)

Ha csak ezt a két idézetet nézzük, akkor is szembetűnő a mondatokban rejlő igazság és egyben a fennálló problémahalmaz. Egyrészt ugye tudjuk, érezzük, hogy a rendszerváltozás óta eltelt években egységes fejlesztéspolitikáról szó sem volt, és sajnos látszik az is, hogy ezt a 2007-2013 közötti időszakban sem tudtuk/tudjuk megteremteni. Másrészt erős, növekvő gazdaság nélkül nincs koherens fejlesztéspolitika, mert recesszióban a források mindig a lyukak betömésére kellenek.

Miért nincs egységes fejlesztéspolitika és mit kellene tenni?

A fejlesztéspolitika nehéz dolog. Nehéz, mert egy rendkívül összetett és hosszadalmas folyamat – adatgyűjtés, helyzetfeltárás, helyzetelemzés –, után lehet kijelölni a fejlesztéspolitika fő irányait, céljait, majd ezeket kell lebontani alcélokra és ezek elérését lehetővé tevő feladatokra. Mindezek után lehet a konkrét feladatokhoz forrásokat rendelni és így meghatározni a teljes politika keretösszegét. Ráadásul ez a folyamat csak akkor ér valamit, ha az elejétől kezdve végigkíséri a folyamatos egyeztetés a tervezők, a tudományos műhelyek, az ágazati szereplők, a kormányzati szervek és a végső kedvezményezettek csoportjai között. Ha ez nincs, vagy csak jelképes, akkor gyakorlatilag egy felülről vezérelt (lehet ez a vezérlőerő maga a tervező csapat vagy a kormányzat koncepciója is) folyamat szemtanúi lehetünk, így a végén egy „vonalas” terv születik, melyben csak egy szűk érdek szerinti fontos prioritások jelennek meg. És éppen ez adja az elmúlt évtizedek fejlesztéspolitikai kudarcainak magvát.

A tervezést, az irányok kijelölését minden kormányzat egy központilag vezérelt folyamatnak képzelte, a lehető legkevesebb párbeszéd mellett, a saját politikai elképzelései mentén. Ez persze oda vezetett, hogy már sokszor a kiinduló adatok értelmezése, elemzése sem volt helyes, mert például nem vontak be a jelen tudásunk szerint korszerű eredményeket felmutatni képes tudományos műhelyeket. Egy adott időpillanatban ugyanis nagyon mást tudnak levonni például a társadalomkutatók egy-egy adattömegből, mert folyamatosan változnak a kutatási módszerek, lehetőségek, így nem mindegy, hogy mit gondol a tudományos közvélemény például a strukturális munkanélküliségről vagy az olvasási szokások és a gazdasági teljesítmény összefüggéseiről. Ha tervezés irányító nem ismerik ezeket az eredményeket, csak mondjuk a tíz évvel korábbiakat, akkor az nagyon tévútra tudja vinni a teljes folyamatot és egy már meghaladott tézis mentén tervezik meg az ország következő 10-30 évét. Könnyen elképzelhető mit jelent ez akár napjainkban például az IT, az Internet esetén. Ha tervezéskor nem veszik figyelembe a legfrissebb trendeket, akkor lehet hogy a fejlesztéspolitika az indokoltál kevésbé fog építeni például a gyors mobilinternet adta lehetőségekre és még mindig a vonalas kiszolgálásra épít (ha egyáltalán figyelembe veszi az Internet kínálta lehetőségeket).

A jövőbe tekintve a sikeres fejlesztéspolitika egyik záloga a partnerség, a társadalmi párbeszéd komolyan vétele. A „társadalmi brain stroming” tervezést támogató folyamataként értelmezhető, mely során sok olyan vélemény, javaslat felszínre kerül, amire egyébként alapból nem gondoltak a tervezők. Ez persze nem jelenti ezen javaslatok közvetlen beemelését a fejlesztéspolitikába, de egy megfontolást minden javaslat megér.

A másik fontos betartandó irányelv az lenne, hogy amennyire lehetséges politikai színezettől mentes legyen egy ilyen országterv. Ezzel a pártok hátországa sem járna feltétlen rosszul, mert legfeljebb a projektjeiket igazítják a tervhez, nem pedig a tervet a projektjeikhez. Ezt bízvást meg is teszik majd, hiszen a terv mögött elköltendő források állnak, melyekhez könnyűszerrel hozzáférhetnek. Ez a mostani logikával szöges ellentétben egy win-win játszma lenne, mert a jól járnak a támogatott projektgazdák is, valamint a fejlesztéspolitikai célokhoz is közelebb jutnánk, miközben mindez jó lenne az országnak. Ma ezzel szemben rossz célok elérésért küzdünk, amivel ország szinten nem nagyon jutunk előre, viszont a politikai hátország megszedi magát, ami növeli a társadalom frusztrációját.

Milyen legyen tehát a fejlesztéspolitika:

• kidolgozására legyen elegendő forrás és idő;
• megalapozott módszertannal gondosan gyűjtött alapadatokat dolgozzon fel;
• minél szélesebb társadalmi rétegek legyenek bevonva a tervezésbe, véleményezésbe;
• a politikai nézetek minél kevésbé befolyásolják a szakmai munkát;
• a későbbi fejlesztések, általában véve a normatív szabályozás, a szakágakra vagy területi egységekre lebontott résztervek maximálisan igazodjanak az elfogadott fejlesztéspolitikai célrendszerhez;
• folyamatos értékelés és visszacsatolás jellemezze a megvalósítását.

Véleményem szerint a fejlesztéspolitika nem olyan dolog, amit négy- vagy nyolcévente cserélgetni lehetne. Ez egy hosszú távú, minimum 15-30 éves időtartamra szóló iránykijelölés, amit persze időről-időre után kell hangolni, de a tőle nagyon eltérni csak alapos külső környezeti indokkal lehet. Ráadásul elfogadása után minden központi vagy helyi (ön)kormányzati szabályozási elem és döntés meghozatalakor szem előtt kell tartani a fejlesztéspolitikai célrendszert, mert természetesen hiába tűzöm ki az X célt, ha például adószabályozási változtatással ellehetetlenítem az elérését.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.