Megy vala a tüzes ördög által a sűrű erdőn s mögötte a krampuszok. Nem szólnak azok egy mukkot se, csak figyelik a patást, lesik minden mozdulatát, isszák minden szavát. Az ördög éppen azon töpreng, hogy kellene azt a sok kóborló lelket megnyugtatni, akik minden nap döngetik kastélya kapuját, hogy fűtsön már be rendesen a Pokolban, mert biza ők fáznak, meg aztán ihösek is, hisz különben kolbászt ígért nekik ebédre.

Ahogy így mendegélnek, találkoznak egy barna szláv némberrel. Megörül a leány, hogy micsoda nagy szerencse érte őt, hisz pont az ördögöt keresi, mert megbeszélni valója lenne vele. Mire az ördög azt feleli, hogy ő ilyesmire nem ér rá, beszéljen, ha akar, a krampuszokkal. Mit volt mit tenni, beszélt a leány a fiókokkal, miszerint ő szívesen kölcsönözne pár zsák aranyat az apjuknak, de cserébe kér valamit. ’Mi lészen az?’ – kérdik a krampuszok. ’Hát csak ígérje meg az apjok, hogy a kertjében kapirgáló öt gulyából ez esztendőben egyet, a következőben még egyet levág, s a húsukat nekem adja’. Hű, támadt ám nagy riadalom a krampuszok közt, hogy akkor ők mit esznek, meg mit adnak a lelkeknek. Mennek a patáshoz, s kérdik tőle mi legyen. Az égtelen haragra gerjedt, üvöltött, arcul csapta a leányt, s menten elkergette, hogy még az Óperenciás-tengeren túl is visszhangzottak a hegyek. Mikor a leány már jó messzire ért, az ördögök csapata folytatta útját, s jókedvűen tépelődtek tovább, mit tegyenek a lelkekkel, hogy azok megnyugodjanak.

Amint így tűnődnek, hát nemsokára óriási sötét fellegek kezdtek gyülekezni a fejük fölött. De hogy még rosszabbul érezzék magukat, a rengetegből hirtelen kiugrott egy medve, s nagy dirrel-durral elragadta az ördög elemózsiás tarisznyáját, melybe három aranyát is elrejtette. Hej, fogta már a patás a fejét, hogy miért kellett azt a leányt úgy csúful elüldöznie, mert ha itt lenne, most megkötnék az egyességet. Így kesergett az ördög, de eljött a szeles október, mivégre sikerült visszaédesgetnie a leányt magához.

Hogy kötöttek-e egyezséget? Mi lett a kóbor lelkekkel? Kaptak-e kolbászt? Vagy még hűvösebb lett a Pokolban? No gyerekek, azt majd legközelebb elmesélem. Jó éjszakát!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.