Miért van még ember az országban, aki bármilyen süket dumát simán bevesz, akit simán meg lehet vezetni mindenféle olcsó trükkel, talmi demagógiával? A magasztos dolgokat még megértem, hogy beveszik: nemzeti együttműködés, polgári Magyarország, keleti szél fújja a hajót, meg efféle szózatok, de amikor számolni kell, amikor a pénzükről van szó, akkor vajon miért olyan együgyűen bambák? Talán azért, mert meg kellett volna tanulni olvasni és számolni az iskolában, és akkor tudnának gondolkodni. Bizony-bizony, a gondolkodás hatalom. Hatalom az illúziók felett is.

No, ezt tudják a politikusok is, és éppen ezért gondolkodnak. Nem mindig gondolják ugyan végig a játszmát, de legtöbbször 3-5 lépéssel előre látnak, legalább is azt hiszik. Szóval ezért a tulajdonságaikért akár fel is nézhetnénk a politikusokra…de azért nem tesszük…mert a gondolkodásukat a tömegek manipulálására használják, magyarul visszaélnek a képességeikkel. Azt tudják ugyanis, ha elég sokszor elmondanak valamit, akkor azt előbb-utóbb elhisszük, de legalábbis is valamilyen szinten elfogadjuk vagy nem veszünk róla tudomást, mert már unjuk. Ezt az agymosásszerű jelenséget, retorikai megoldást hívják úgy, hogy argumentum ad nauseam. Ceterus censeo a fidesz ezt olyan jól használja, hogy még az is elhisz nekik mindent, aki előtte az ördög és a tömjénfüst viszonyában volt velük. És sajnos úgy néz ki még saját maguk is elhiszik, pedig tudják, hogy csak kamuznak, de mégis becsvarodnak a saját maguk spiráljába.

Először jöttek a hangzatos dumával, hogy felemelik Magyarországot, meg kijavítják ’elkúrtuk feri’ hibáit, stb. Aztán amikor már sokan elhitték, hogy majd jól felemelik meg kijavítják, akkor továbbléptek egy lépcsőfokkal: itt óriási a gáz, tele a szekrény csontvázakkal, tényleg nagyon elkúrták, stb. Ezt követte a beetető intézkedéscsomag, mindenféle szintén jól kommunikálható elemmel (bankadó, TÁNYA csökkentés, párlatkészítési jog), majd később az igazán nagynak szánt dobás, a 16%-os SZJA.

Közben a kommunikációjukat és ezáltal a politikájukat (nem fordítva!) hozzáalakították a változó külső körülményekhez. Így lett az IMF-pofonból gazdasági szabadságharc, aminek következményei a különadók, ami meg hozta magával az alkotmánybíróság kinyírását. És így lett az EU nyugdíj-elszámolási makacsságából először csak 14 havi, majd úgy néz ki örökös lenyúlás, államosítás. Ezzel a magatartással csak az a baj – és csak ismételni tudom magam -, a saját maguk kommunikációjának lettek foglyai, és félő, hogy csak nehezen tudnak kijönni az örvényből, mely egyre mélyebbre szívja őket. És minket is.

Mondogatják ugyan a tavaszi reformokat, de hát attól félek vagy nem lesznek, vagy ismét valami hajmeresztő ötletcsomaggal állnak elő, amitől nem nő a politikusokba vetett hitem. Ne legyen igazam, de hát volt minimum 3 évük a tavaszi választások előtt, hogy kidolgozzanak valami pozitívat…a nyáron kiderült, nem tettek semmit. Utána volt 4,5 hónapjuk kormányon, hogy a végső csata, az önkormányzati választások után előálljanak vele…októberben kiderült, nem tettek semmit. Most ismét kérnek még 4 hónapot, hogy kidolgozzák…februárban kiderül… Ne legyen igazam!

Közben meg ébredezhetne már egy új társaság, aki komolyan gondolja a cselekvést. Hogy timarg mai szavaival éljek: „Ott a gond, hogy nem látok olyan pártot, amely az említett 3 millió köztehervállaló szavazatára hajtana. A Fidesz nem, ez most látszik, az MSZP sem, az a nyolc év alatt látszott. Az LMP vezetője az AB-tüntetésen "szegénypolitikáról" beszélt. Értem én, hogy mi vagyunk kisebbségben, de azért lehet hogy valamelyik pártnak megérné? (A két "nagy" nálam már inkább ne próbálkozzon, mert azt sem hiszem el, amit kérdeznek.)”.

Jó reggelt értelmiség! Munkára!

Update 19:16 - a mai délután után mit is mondhatok, a "majd úgy néz ki örökös lenyúlás" szókapcsolat érvényét veszítette, a feltételes mód eltűnt. Maradt a kijelentő mondat: a kormány lenyúlja, elveszi, feléli a pénzemet, a pénzünket, a gyerekeim pénzét, a jövőt. Erre nincs mentség, erre nincs bocsánat. Én egy kicsit fifikásabb megoldást vártam - miközben biztos voltam, hogy szinte mindenkit visszakényszerítenek -, de ilyen pofátlan, arrogáns módszerre nem számítottam. Egyszerű, semmi cifrálkodás, semmi csicsa. Csupán ultimátum. Hát ezt biztos, hogy nem asszertív viselkedésnek hívják. Hogy akadjon a torkán a gombóc vezérünknek még ma!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://noparadise.blog.hu/api/trackback/id/tr382470214

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hezitátorok 2010.11.25. 16:48:49

Az új undokok mintha új stílust hoztak volna. Még mindig mindent a népért, és már a nép által is: nemzeti együttműködés, kétharmados bátor alkotmánymódosítások, az emberek emberének kinevezése, a nép jussának visszavétele a közszolgáktól. Min...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kako_j 2010.11.27. 09:53:21

"Miért van még ember az országban, aki bármilyen süket dumát simán bevesz, akit simán meg lehet vezetni mindenféle olcsó trükkel,"

Mert az ember egy makacs valami. Ha egyszer döntött, akkor megpróbálja meg-ideologizálni minden módon. A logika határán teljesen átlépve. Csak azokat az érveket hajlandó meghallani, amik egybevágnak a döntésével, a többit figyelmen kívül hagyja.

Olyan ez, mint mikor a riporter megkérdezte a keresztény okosokat, hogy
- mi a bajuk a "Krisztus utolsó megkísértése" c. filmmel, miért tiltakoznak a bemutatója ellen?
- mert támadja az egyházat, blabla
- ön mikor látta?
- én nem nézek ilyeneket
- Akkor honnan tudja, hogy mi ellen tiltakozik
- hát csak tudom

Sajnálom is mind az említett módon tiltakozó egyházi méltóságot, mind pedig az ilyen fideszhívőt. Azért sajnálom, mert aki nem mer belenézni a valóságba, annak nagyon gyenge lehet a hite, ha attól fél, hogy meginog, ha csak egy kicsit is lát a szűretlen valóságból.

A legnagyobb hiba ezen a téren logikus okokat keresni logikátlan dolgokban.